“A kvantummechanika
legmélyebb tanítása az, hogy a világot az általunk feltett kérdések határozzák
meg.” (J.A. Wheeler,
fizikus)
Az emberi gondolkodás egyik legrégibb, máig élő problémája a duplex veritas kérdése, azaz a hit és a tudomány igazsága kettős-e. Vallás és tudomány: erről lesz itt szó. Létezhet-e a simplex veritas?
A világ keletkezése kapcsán eme fejtegetés:
- NEM teológia vagy vallás,
- NEM fizika, se metafizika,
- NEM ezotéria,
- egyszóval NEM tudomány, sem egyszerű félrevezetés.
Viszont bonyolult
félrevezetés!, az előzőek szabad keveréke, inkább egy hibrid megközelítés, egy
olyan kép, irodalmi montázs, amely különböző elemeket másféleképpen rak össze,
mint a megszokott. Megpróbálok vázolni egy alternatív modellt úgy, hogy Mózes
első könyvének egyes elemeit kiemelem, értelmezem, beillesztek (interpoláció)
illetve túllépek a történeten (extrapoláció).
Hívjuk az
ezotériának és egyebeknek ezt a furcsa kevercsét, se nem benn, se nem kinn,
melyet analógiák és asszociációk tarkítanak: mezotériának. Alapvető módszere
pedig legyen az TraFiPax (Tradició Fizika Béke) vagy STHM (science tradition hybrid method, a tudomány és tradíció
elegyének módszere). A metafizikák és a fizika kombinációja, ami itt megjelenik.
Ezt a
szemléletet bátorítja Sir Isaac Newton 1733-ban megjelent posztumusz könyve, a
Megfigyelések Dániel próféta próféciái és az Apokalipszis alapján (Observations upon the Prophecies of
Daniel, and the Apocalypse of St. John
Sir Isaac Newton sírja a Westminster
David Hilbert nagy német matematikus sírfelirata: "Tudnunk kell. Tudni fogunk." Ebben bízunk itt is á Flammarion.
Flammarion által fellelt fametszet az igazság
kereséséről (1888)
Spekulációk a teremtésről – az elfogulatlan ötletek háza
A világ keletkezése ősidők óta foglalkoztatja az embert, bármely égtáj
alatt bármikor született is. Honnan vagyunk, miért vagyunk vagy mi lesz velünk
és hasonló kérdésekre a választ szakrális/tradicionális irodalmakban vagy a népek
mitológiáiban kereshetjük, és persze a tudományban is. Mindvégig szem előtt
kell tartanunk, hogy ezen irodalmak többé-kevésbé mind antropomorf szemléletből
és emberi fogalmakkal íródtak, de ahogy Heisenberg professzor megfogalmazta,
lehetséges, hogy ezek közül sok olyan metafora, amivel akkor nem kimondható
dolgokat próbáltak megfogalmazni.
Sietek megjegyezni, hogy a vallások szent könyveinek fennmaradása és
használata azt igazolja, hogy „tartós fogyasztási cikkekről” van szó. Az ember
alapvető természete az elmúlt néhány ezer évben szinte semmit sem változott
technikai és egyéb fejlődésünk ellenére és ezért a régiek által küldött
információ, üzenet ma is fennáll. Eme időkapszulák tartalma a mai napig
aktuális.
Az egyik legelterjedtebb és legtöbbet olvasott szent könyv a Biblia. Az Ó-
és Újszövetséget szubjektív alapon hat nagy részre osztottam:
- a kezdetek: Éden/Paradicsom,
- az anyagba hullott ember története, morális
tartalommal és példázatokkal,
- az Újszövetség (Jézus története több
megvilágításból és az Édenbe való
visszatérés módszerei),
- János evangéliuma: Jézus megjövendöli a
Vígasztalót (Jn 14,16 ; 14,26 ; 15,26 ; 16,7), (még: Védák: Kalki vagy
Tibetben Kalkin – Visnu tizedik avatárja, „örökkévalóság”, „fehér ló” vagy
„a szenny pusztítója”, http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalki)
- eszkatológia: Jelenések könyve + Lk 17,
- a történet vége: Jézus megdicsőülése
Armageddonnál.
Az első és az utolsó két rész nem történelmi, a többi történetről
vélelmezhetjük, hogy az anyagi világban játszódik. Végig lineáris időben
történőnek tűnik, a volttól a lesz felé haladva, felöleli a távoli múltat és a
bizonytalan jövőnek valamely bizonyosságát adva.
A Biblia első fejezete, a Genezis vagyis a Teremtés könyve, másnéven Mózes
I. Könyve nem egy hosszú történet, talán 3 és fél oldal, ám spekulációra
rendkívül alkalmas és magyarázataival valósággal könyvtárakat lehet megtölteni.
A következőket fogom érinteni:
- tervezés és
alkotás, miért a teremtés?
- az Éden tere és
ideje, anyaga, helye? mi az ember?
- a mindenhatás és
paradoxonja (Hol vagy?),
- az érzékelés és
kommunikáció (Hol vagy?),
- bűn és bűnhődés
(materializálódás)
- vissza lehet-e
jutni?
A Genezis a zsidó-keresztény keletkezés-történetet mesél el, eseményeket,
amelyek egy valamely térben és időben játszódnak le.
A tévéből mindenki ismeri azt a népszerűvé vált általános felfogást,
miszerint a Big Bang-gel kezdődött a világ úgy 14 milliárd éve, mások 5776 évet
mondanak, igen színes a paletta, közös viszont, hogy percre pontosan senki sem
mer becsülni a világ korát.
A Big Bang modell néhány sebtől vérzik, a kezdeti pontszerűséget és pillanatszerűséget beárnyékolják a határozatlansági relációk...
Még ma is számosan vélekednek úgy, hogy a világ működését matematikailag a
kezdetektől le lehet írni, ez lenne a világegyenlet (kb. GUT: grand unified
theory), amely az összes elméletet elegánsan és tömören egyesíti. Mások a
TOE-ban hisznek (theory of everything), amely nem egyenletekkel, hanem
különböző szabályokkal írja le a működést és következményként tartalmazza a
gut-ot. A tudomány a változások leírására általában függvényegyenleteket
használ, amelyek megoldásához kezdeti (időben) és/vagy peremfeltételek (térben)
megadása szükséges, milyen meleg volt, szélirány, hány szendvics volt a
raktáron, stb. Ha jobban elgondolkodunk, peremfeltételre nincs is szükség, mert
nem volt szinte tér sem. Laplace és Newton még talán hittek a determinisztikus
leírhatóságban (és ezzel a predesztinációban), de a XX. századra kiderült
(határozatlansági relációk), hogy elvben sem lehet pontosan megadni a kezdeti
időt és sebességet egyszerre (a mindenség összes részecskéjére sem).
Egy pillanatra képzeljük el annak a tudósnak a helyzetét, aki rájön a
világegyenletre, felfedezi kvázi a bölcsek kövét.
Ott ül tudósunk az asztalnál 2060-ban és megborzong, mert az elemzés során
rájön, hogy az univerzum már 13 milliárd éve, a kezdetekkor, akármi is volt,
már „tudta”, ki fog rájönni titkára és mikor. Mondjuk azt is látja, hogy egy
ember jöhet csak rá, ő. Megborzong, mert ez nem egy szokványos dolog, nem olyan,
hogy elsőként szállunk fel a villamosra. Mit tehet hát? Publikálja valahol az
egyenletet, amiből kijön az ő neve? Képtelenség. És ha valaki elteszi láb alól,
hogy ő publikálja holmi díjakért, akkor az egyenletben megváltozik a neve? Vagy
fel tud készülni, mert kiolvassa, hogy ki fenekszik a felismerésére? És ha
ketten találják fel egymástól függetlenül?
Látható e rövid példából, hogy a világ kezdete és annak elemi megismerése
milyen problémákra vezetne, pedig az időtartamokra vonatkozó határozatlanságról
még nem is beszéltünk.
Jankovics Marcell: Az ember tragédiája
Most végigszaladok a Genezis néhány részletén és egy újabb történetet
próbálok körvonalazni.
Az első, elég alapvető kérdés az, hogy ki írta le a keletkezések történeteit,
ha az ember teremtése előtt még nem volt ember. Azt a választ szokták adni,
hogy ember vetette papírra, sugalmazásra, felsőbb ihletésre, látomást kapott,
attól, aki ott volt elejétől fogva. Hamvas idézi a kínaiakat, akik úgy tartják,
le tudták írni a teremtést, mert egy közülük ott volt. Mai nagy lélekszámukat
tekintve ebben nincs is semmi csodálatos.
Mivel ember írta és/vagy képzelte el a történéseket, azok egyoldalúan
antropomorf jellegével nehéz lesz szakítani.
A történetet úgy szokták interpretálni „as it is”, hogy a történet
az időben lineárisan mesélődik az elejétől a kiűzetésig, azaz az ismert súlyos végkifejletig.
Felteszik továbbá, hogy aki leírta, értette, amit leírt. Alább megnézzük,
miként változhat a történet, ha az idő vélt linearitását jó okkal megtörjük és
a jeleneteket felcserélgetjük. Látni fogjuk, hogy az sem egyértelmű, hogy a
Genezis a múltról vagy a jövőről szól-e.
A végén kezdjük: Mózes I.3.14-22: a büntetés. amit itt olvasni lehet, annak
logikai tagadása jól leírja, hogyan mentek a dolgok az Édenben „korábban”. Az
almaevés mintegy megnyitotta Pandora szelencéjét
Az első mondattól.
„1. Kezdetben teremté isten az eget
és a földet és isten lelke lebege vala a vizek fölött...” (Mózes I,1)
A kínaiak nézete szerint a tao mindenható, de nem antropomorf s talán nem
is teremt. A buddhisták leszámoltak a teremtés gondolatával is (?).
Herakleitosz logosza hasonló jellegű lefordíthatatlanság, mint a tao, valamely
lényegi törvényt, alapot, kifogást, védekezést, véleményt, elvárást, szavaz,
beszédet, számlát, okot, a rend és tudás elvét jelenti a világban. (Hamvas Béla
szerint az ilyen, maira szinte lefordíthatatlan univerzális fogalmak jellemzőek
a régi nyelvekre.)
„Ezt a kozmoszt itt, mely ugyanaz
mindenkinek, sem isten, sem ember nem alkotta senki, hanem volt mindig és van
és lesz örökké élő tűz, amely fellobban mértékre és kialszik mértékre.”
A Széfer Jecirah szerint a teremtő entitás nem érintkezett az anyaggal. 10
emanációt hozott létre és ezek végezték el a munkát.
A Genezis alapján elgondolhatjuk, mi, emberek, hogyan járnánk el: tudást
gyűjtenénk, kísérleteket terveznénk, törvényszerűségeket állapítanánk meg,
elkészítenénk a rendszer makettjét (méretben
kicsinyített modell) a megszerzett és rendszerezett információk alapján,
majd elkészítenénk a „berendezést”. Tekintsünk el attól, hogy a Teremtőnek
ugyanezen lépcsőket végig kell járnia. Képzelhetjük, hogy ha élőlényt fogadunk
be a lakásunkba, először a körülményeket teremtjük meg számára. Ebben
kísérletezésnek nincs helye. Mégis gondolhatjuk, hogy ha vonatozni akarunk,
kell hozzá egy terepasztal tereptárgyakkal. Az Úr nem kísérletezget és nem
szerez információt, mert mindent tud.
A Védák és a kínai teremtésmítoszok szerint a kozmosz az első emberből
keletkezett. A Védákban Purusa (Ember, Férfi) volt az őslény, akit az istenek
feláldoztak, testéből lett az ég, köldökéből a levegő és lábaiból a föld.
Egynegyedéből lettek az élőlények, a többiből a keletkezés és az elmúlás. Tehát
a világ áldozatból keletkezett, a Védák szerint a teremtéshez időben közeledve
egyre inkább elmosódik a különbség ember, állat, növény és istenek, általában a
dolgok között. Szemre tehát olyan, mintha egy szögtartományban haladnánk a szög
csúcsa felé, minden egyre kisebb lesz és megkülönbözhetetlen egyéb dolgoktól.
Sokszor fogjuk idézni a jó öreg, 2500 éves, Upanisádokat, a védikus hit ősi
titkos tanításait. Dióhéjban álljon itt néhány kiemelt sor a világ
teremtéséről:
„1. A Lelket azért hívják embernek
(purusa), mert minden bűnt előre elégetett (púrva us). Bizony aki tudja ezt, az
elégeti, aki elébe akar kerülni.”
(Brihadáranyaka-upanisad, 1. fejezet. 4. szakasz)
„3. Ám a Léleknek nem volt öröme.
Ezért nincsen öröme annak, aki egyedül van. Akkor egy másikra vágyott. Akkora
volt, mint egy férfi és egy nő, amikor ölelkeznek éppen. Kettévágta (apátajat)
magát, ebből lett a férfi (pati) és a nő (patní). Ezért vagyunk önmagunkban
csak felek, amint azt Jádnyavalkja magyarázta. Ezért az asszony tölti be az
űrt. A Lélek szerelmeskedett a nővel, ebből lettek az emberek.”
(Brihadáranyaka-upanisad, 1. fejezet. 4. szakasz)
„6. ... Ez a teremtés nagyobb, mint a
Brahmá teremtése. Azért nagyobb, mert ez a Lélek magánál hatalmasabb isteneket
teremtett, halandóként halhatatlant teremtett. Az ő teremtésének válik részesévé, ki tudja ezt.” (Brihadáranyaka-upanisad,
1. fejezet, 4. szakasz)
A kínaiaknál Pan-ku, az első ember volt a világteremtő, aki eleinte a
mindenség sötét, tojás alakú káoszában élt. 18 ezer év elteltével a tojás
osztódott, így lett a föld és az ég. A teremtést saját halálával fejezte be,
lélegzetéből lett a levegő, bal szeméből a Nap, a jobból a Hold.
Az állatok egy kínai eredetmítosz és az észak-amerikai indiánok szerint az
emberekből alakultak át, mintegy fittyet hányva az evolúciós tanoknak.
Felütés:
„6. ... Kedvesem, ha meghal az
ember, a szó az észbe száll, az ész a lélegzetbe száll, a lélegzet a hőbe
száll, a hő a legfőbb istenségbe száll.
7. Ez a parányi a mindenség lényege,
ez a Valóság, ez a Lélek, ez vagy Te is, Svétakétu.” (Cshándógja-upanisad, 6. fejezet, 8. szakasz)
„20 A tanítványok mondták Jézusnak:
Mondd meg nekünk, hogy mihez hasonlít a mennyek királysága!
Mondta nekik: Egy mustármaghoz
hasonlít, <ami> kisebb minden magnál. Ha pedig
(olyan) földbe esik, amit
megműveltek, nagy ágat hoz, s az ég madarainak ernyőjévé válik. (Mk 4,30-32)” (Tamás evangéliuma)
Tamás apokrifjéből olyan sokat idézek, hogy Tm-mel fogom jelölni ezután.
De miért a teremtés? Van-e erre valahol válasz? Az Upanisádokban igen:
„17. Kezdetben a világ a Lélek volt
egyes-egyedül. Arra vágyott: Bárcsak lenne asszonyom! Bárcsak szaporodnék
azután tovább! Bárcsak lenne birtokom! Bárcsak tetteket vinnék véghez azután!
Mert erre terjed ki a vágy, és ennél
többet nem is lehet kívánni.
Ezért van az, hogy ma is erre
vágyik, aki egyedül van: Bárcsak lenne asszonyom! Bárcsak szaporodnék azután
tovább! Bárcsak lenne birtokom! Bárcsak tetteket vinnék véghez azután! És amíg
ezekből egy pici is beteljesületlen, addig az ember tökéletlennek érzi magát.
Tökéletessége pedig ebből áll: az
ész a lelke, a szó az asszonya, a lélegzet az utóda, a szem az emberi birtoka,
mert szemmel méri fel azt, a fül az isteni birtoka, mert füllel hallja meg azt,
a test a tette, mert testével cselekszik.
Ötrétű tehát az áldozat, ötrétű az
áldozati állat, ötrétű az ember, ötrétű minden, mi létezik. Mindent elnyer, ki
tudja ezt.” (Brihadáranyaka-upanisad,
1. fejezet. 4. szakasz)
Ha a lineáris időbeli történetvezetéstől eltekintünk, gondolhatnánk, miért
ne teremtették volna elsőként az embert a Genezisben is, úgy, ahogy az imént
említett távoli mítoszok vélik.
A legtöbb mítosz szerint a világ valamely vízből vagy őstojásból keletkezett,
esetleg vízből és leheletből és későbbi özönvizekről is több legenda beszámol.
A pápuák úgy gondolják, kezdetben az ég volt alul és a föld felül.
Sok más mítosz szerint a teremtés egy teremtő istenpár műve. Például az
aztékok szerint Tloque Nahuaque, egy kétnemű isten, aki Ometeotl (Két Isten), a
teremtő isten utóda. Omi „csontot” jelent, ome pedig „kettőt”. Egyes források
úgy interpretálják, mint az európai szentháromság megfelelőjét. A Popol Vuh
szerint először az istenek 4 férfit teremtettek fehér és sárga kukoricából; az
asszonyokat később teremtették, amíg a férfiak aludtak (wiki: Popol). Ez utóbbi
egészen hasonlít a bibliai eljáráshoz, alvás közben teremtődik az asszony itt
is.
Hieronymus Bosch: A gyönyörök kertje (részlet)
Kettős istenségek az egyik japán mítoszban In és Jo, a férfi és a női
princípium egy kaotikus őstojásban feküdtek, majd ez felhasadt és belőlük lett
az ég és a föld.
Két dolog van itt, amit nem teremtett senki: isten és a víz. Mi ez a víz,
mit jelent és honnan van? Sok nép teremtésmítoszait átrágva látható, hogy
csaknem mindenkinél vízből teremtődött a világ. A maja Popol Vuh beszámol
arról, hogy kezdetben csak az ég volt és víz és csak a teremtő istenek voltak a
vízben fényburokkal körülvéve. Az egyiptomiaknál az ősvíz apadásakor kerül felszínre
az első szárazföld, egy kicsi piramis, a bennu kő, amelyre majd a bennu madár,
azaz a főnix fészkel. A főnix a kínaiaknál a női, a Jin elem, a sárkány a
férfi, a Jang. A víz kezdeti jelenléte általános felfogás.
Mint tudjuk, az igazi attrakció a semmiből létrehozni, teremteni valamit, a
0-ból pl. 1-et. Egy komolyabb szakács egy szelet húsból kettő-három adagot is
kihoz, de kell, hogy legyen az elején legalább egy. Egy botnak két vége van, de
ha eltörjük öt lesz, mert a botnak is vége. Egészen más működtetni, használni
egy tapsra bekapcsolódó televíziót, mint azt semmi tudásból kiindulva
megalkotni… A fizikusok kb. 100 éve ismernek egy olyan természeti trükköt,
amelyet kvantumvákuumnak hívnak: nem létezik üres tér, mert „fluktuációk” útján
rövid időre részecskék keletkeznek és halnak meg benne a határozatlansági
reláció szerint. Szoktuk tanulni, hogy az energia mindig és mindenhol megmarad.
Nos, ez nem egészen igaz, mert a tömegenergia ezen megmaradási elve a
világegyetem teljes egészében pillanatról pillanatra sérül a pirinyó részecskék
világában.
A 0-1 teremtés legtriviálisabb módja az optikai másolás, mondjuk ha tükörbe
nézünk. Sintóista szentélyekben a tükör szent dolog, elrejtve tartják és az
istenséget vagy lelkét szimbolizálja, a kétarcú Janus –januárunk névadója- a
rómaiaknál fontos istenség volt. A tükröt kiválthatja vízfelszín, esetleg finom
felületű fém is. A vízen járni nemcsak fizikai különlegesség, de a test képének
megduplázása is. A tükör számos népszokás szenvedő alanya, ha halott van a
háznál letakarják, hogy a lelkek ide-oda mozgását meggátolják.
Jankovics Marcell: Az ember
tragédiája
Az Éden/Paradicsom/Menny jellemzője, hogy –mint a Genezis után rögtön
olvasható a rövidülő emberéletekből- sem igazán öregedés, sem betegség, sem
szenvedés, sem halál nem éri azokat, akik ott élnek. A kiűzetést követően még
sok generáció igen magas kort megélt, akár majdnem ezer évet is (alább). Mint
tudjuk, ezek a jelenségek, amelyek a rendezetlenség növekedése és egyes fizikai
törvények miatt bekövetkeznek, az anyagi világban törvényszerűen megjelennek.
Ergo az Éden vagy nem anyagi vagy másféle törvények uralkodnak, mint az anyagi
világban, az ottani objektumok „entrópiája” nemigen növekszik.
Tegyük fel, hogy az Éden azért konzervatív vagy disszipációmentes rendszer
–azaz nincs sorvadás-, mert nem anyagi. Ha nem anyagi, akkor vélhetően sem
tere, sem ideje nincs, valamiféle szinguláris hely, a megértésünkön túl. Ez a
világ, az Éden világa vagy nem anyagi, vagy nem úgy, ahogy megszoktuk.
Ahogy Jézus fogalmaz később
„És monda nékik: Ti innét alól valók
vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok
e világból való.” (Jn 8,23)
vagy
„Felele Jézus: Az én országom nem e
világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim
vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen
való.” (Jn 18,36)
Esetleg ahogy Graves szúfimód idézi: „A
világban vagyunk, de nem a világból.”
Ám ha nincs ideje, akkor nincs benne mozgás sem és aki a történetet leírta,
inkább egyfajta diafilmet láthatott, mint mozgóképet. De akkor a Genezis nem az
anyagi világ kezdetének leírása, hanem valamely anyagtól független, absztrakt
eseménysoré és az anyagi világ esetleg a kiűzetéssel veszi kezdetét, amikor az
„ember” lehullik az anyagba. Ha ez igaz, akkor az események sorrendjét néhol
változtathatjuk, mert nem követ logikát.
Először vegyünk egy konkrétumot, hogy képet alkossunk a Sugalmazóról:
„26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és
hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a
barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére
teremté őt: férfiúvá és
asszonynyá teremté őket” (M I,1)
Ez szó szerint másolást, fotózást jelent vagy egyéb egybevágósági
transzformációt, az ember kinézete elárulja teremtője kinézetét. Isten eszerint
vizuálisan egy férfi és egy nő együtt. A szakállas bácsi képe, mint Teremtő,
ezzel fenntarthatatlanná válik. Szemre a két entitás, ember és forrása nem
különböztethető meg, felcserélhetővé
válik. Ez a tény nagyon fontos lehet. Férfi és nő: a Kabbala írja valahol,
hogy Isten egyik neve, az Élohim egy többesszámú szó.
Mit is mond Hermész Triszmegisztosz (Háromszor hatalmas Hermész, a görög
Hermész és az egyiptomi Thot kombinációja, sokan képzeletbeli figurának
tartják, de azt nem árulják el, akkor meg ki a fene írta, amit neki
tulajdonítanak? bölcsebbek szerint ez egy magas beavatási fokozat után járó cím
vagy foglalkozás neve, kb. olyan, mint a római pápa vagy a dalai láma vagy a
legmagasabb beavatási fok: isten) az ember és isten viszonyáról?
„… tehát azt kell mondanunk, hogy az ember halandó
isten, az égi isten pedig halhatatlan ember.” (Corpus Hermeticum, X. A kulcs)
A Pioneer-10 és 11 szondákon
elhelyezett plakett (1972-73). Melyiket másoltam melyikről?
„7. És formálta vala az Úr Isten az
embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így
lőn az ember élő lélekké.
8. És ültete az Úr Isten egy kertet
Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.” (M I,2)
„15. És vevé az Úr Isten az embert,
és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.” (M I,2)
...
Itt mintha feledésbe merült volna, hogy az ember teremtése –férfivá és
nővé- már megtörtént korábban…
„21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély
álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és
hússal tölté be annak helyét.
22. És alkotá az Úr Isten azt az
oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez,
23. És monda az ember: Ez már
csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék,
mert emberből vétetett.” (M I,2)
Megint ismétlés, az asszony már megvolt korábban. A 22-ben legfeljebb
annyit tudunk meg, hogy az interface mélyaltatás közbeni kiműtésével az ember
már nem biztos, hogy ugyanúgy néz ki, de biztosan másképp működik, mint a
teremtő. Az események keveredése halványan arra utal, hogy itt az események
időben felcserélődhettek.
A teljes képből látszik, hogy Bosch már a 15. században elég bonyolult
modellt tudott alkotni a teremtésről. (Paradicsom-Gyönyörök kertje-Pokol)
Hieronymus Bosch: A gyönyörök kertje
(a középső triptichon)
„15. És vevé az Úr Isten az embert,
és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.” (M I, 2)
Ez egy sosem visszavont utasítás: műveld és őrizd a kertet akár kívül, akár
beül.
Aztán
A névadás.. ha valaminek nevet adunk vagy tudjuk az igazi nevét, akkor
uralkodunk fölötte…
Mi az ember egyáltalán? Biológiai eset, amelyik technológiát fejlesztett
maga kötéé az idő folyamán, hogy mára ellenségessé vált/tett környezetétől meg
tudja óvni magát.
De mit mond erről az Upanisádok?
„8. Amikor ez az Ember megszületik,
vagyis ha testet ölt, akkor megkötik őt a gonoszságok. Amikor meghal, vagyis ha
testéből kiszáll, akkor elhagyja a gonoszságokat.
9. Ennek az Embernek két állapota
van, az evilági és a túlvilági. A harmadik, középső állapot az álom. Ebből a
középső állapotból rálát a két másikra, az evilágira és a túlvilágira. Amikor
elalszik, innen vesz lendületet a túlsó világba. Ekkor mind a két világot
egyformán látja, az itteni rosszat s a túli boldogat. Amikor elalszik, az
itteni fenntartó világból vágja ki a mintákat, így építkezik saját fényének
erejével. Magában világlik, magának világa ekkor az Ember.
...
21. A mélyálom az Ember igazi
alakja, ez mentes a vágyaktól, mentes a rossztól, mentes a félelemtől. Ahogyan
a kedvest átölelve külsőről, belsőről mit sem tudunk, ugyanígy nem tud az Ember
sem belsőről, sem külsőről a megismerő Lelket ölelve. Ebben a vágytalan alakban
vágyai beteltek, magának vágya, gondot nem ismer.
22. Az atya itt nem atya, az anya
nem anya, a világok nem világok, az istenek nem istenek, a tudás nem tudás, a
tolvaj nem tolvaj, a gyilkos nem gyilkos, a korcs nem korcs, a fattyú nem
fattyú, a szerzetes nem szerzetes, a remete nem remete. Ekkor már nem érinti a
jó és a rossz, ekkor már szíve minden gondján túlemelkedett.” (Brihadáranyaka-upanisad, 4. fejezet, 1. szakasz)
A fenti sorok jobbára illusztratívak, de innentől észben érdemes tartani,
hogy az ember 21. szerinti definíciója összeköti őt az alvással. Ez majd újabb
spekulációt követel arról, hogy az alvás, az álom, a büntetés (kiűzetés), a
kígyó és egyebek miként kapcsolódnak össze az EEG, EOG, EMG-n és egyes
fiziológiai tényken keresztül.
Tehát az ember egyfelől halandó isten (htts), másfelől mélyálom (upa).
A bűnbeesés és a
büntetés
„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten
kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” (Rm 6,23)
Ha megeszed a főbérlő gyümölcsét, annnak kockázata van. Bármi is volt a
bűn… Mindenki valamelyest bűnös, aki részt vett benne, vagy tudott róla előre…
akkor pedig mindenkinek bűnhődnie kell… a legméltóbb büntetésnek az tűnik, ha a
bűnösök egy testben űzetnek ki, némileg feledve múltjukat és elnyerve a
halandóságot és betegségeket az anyagba hullván… Egy testben az ember, a hüllő
és a teremtő entitás együtt…
A Genezisben legtöbbször előforduló igék a „monda” és a „látá” (néha „teremté,
„helyezteté”), továbbá ezek mindig a Teremtőhőz köthetők. A 3. szakaszban egy
különös dolog történik, egy beszélő kígyó kérdéssel szólítja meg az embert:
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten
teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a
kertnek egy fájáról se egyetek?
A következő négy kérdést már a Teremtő teszi fel:
„9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert
és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a
kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy
mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne
egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a
kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az
asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem,
úgy evém.” (M I, 3)
„... és monda néki: Hol vagy?”
Miért? Ez nem vall rá, hogy nem tud valamit... Az első dolog, ami eszünkbe
jut, hogy mindenhatással az egész bűnbeesés története összes szereplőjével
előre látható volt. Tehát a történet valami csapdára, próbatételre utal. A
másik következtetés, hogy senki nem láthatta előre mi történik. Ennek komoly
vetülete lehet egy mindenható entitásra vonatkozó véleményünkre.
A mindenhatás a lehető legnagyobb elképzelhető teljesség. Viszont akkor
tartalmaznia kell nemcsak az összes rosszat, de a halált magát is és annak
megtapasztalását. Honnan ismerheti vajon a teremtő a halált, ha még sosem halt
meg?
Miért nem találta az embert? Itt ugyanez a helyzet. Első válasz:
igazmondását tesztelte. A következő: és ha nem? Hogyan tudunk valamit
megkülönböztetni környezetétől?
Rögzítsük, hogy a tér az összes lehetséges helyek halmaza.
Ha valamiről nincs tudomásunk, az azért van, mert az információt valami
blokkolja. Ezt nevezhetjük egységesen horizontnak. Horizontból lehet sokféle,
térbeli, időbeli, információs, stb. Az ember megggyőzően 5 érzékszervével vesz
tudomást a világról, ha hatodikként nem számoljuk a gondolkodást és hetedikként
a hatodik érzéket.
Mondjuk az ember akkor nem talál/lát valamit, tehát vegyük először a látást. Emberi szemre a látható fény
hullámhossz-tartománya 400-700 nm, gyakorlatilag 1-2 beérkező fotont is
érzékelünk. A retina a szemnek a fényreceptorokat tartalmazó része, itt a szín-
és fényeslátásért felelős csapok (cone) száma 5-6 millió, a gyengébb
fényviszonyok érzékeléséért felelős pálcikáké (rod) 120-140 millió.
A patkány, a mosómedve, az oposszum vagy mélytengeri halak retinájában szinte
csak az utóbbi van, tehát alig van vagy nincs is színlátásuk. Sötétben rosszul
látjuk a színeket. Az emberi szemben háromféle csap van (vörös, zöld és kék
receptorok), mint az édesvízi halaknak, néhány hüllőnek és kétéltűnek, sok
rovarnak és néhány póknak. A madaraknak, teknősöknek és pillangóknak 4 vagy 5
féle különböző fotoreceptoruk van, amelyekkel ultraibolya vagy infravörös fényt
is látnak.
Az állatvilágban megdöbbentő érzékelésekkel találkozhatunk. A hangya a föld
5 cm-es elmozdulását is érzékeli és látja a polarizált fényt. A méhek 300-650
nm között látnak, a dolgozók hasában van egy vasoxid gyűrű, vélhetően a
mágneses tér változásának érzékelésére, hasznos a navigációhoz. A poláros fényt
is látják. A szúnyog érzékeli a testmeleget, nedvességét, a (láb/test)szagot és
a széndioxidot. A denevér 16 cm-ről is érzékeli orrával egy állat melegét, 6
m-ről megállapítja egy rovar fajtáját és 3,000-120,000 Hz-es hangokat meghall.
Egyes viperák 0.002-0.003 fok hőmérséklet-különbséget is érzékelnek, nyelvükön
nincs ízlelőbimbó, az ízeket és a szagokat a nyelv „behúzza” a szájba. Nincs
külső fülük, mindazonáltal a hanghullámok csontjaik közvetítésével eljuthatnak
a fejükbe, és nincs szemhéjuk sem, csak egy átlátszó hártya a szemükön. Lábuk
sincs valójában, ám több hüllő létezik, amelynek volt és van. (hőfokszabályzás:
alig, hidegvérűek, tojásrakók)
Smith szerint „a nappali madarak szemében a csapok, az éjjeli madarakéban a
pálcikák aránya a nagyobb. Az éjjeli emlősök, például a denevér és a patkány
retinájában is több a pálcika, és érdekes ellentmondás, hogy az ember szemében
is a pálcika több, noha az ember nappal aktív lény.” Egyesek szerint a csapok
és pálcikák számának nagy eltérése az emberi szemben arra utal, hogy a régi
ember vagy annak ősei igencsak fényszegény környezetben (barlangban, föld alatt
vagy éjszakai életmódban) éltek vagy oda kényszerültek.
Lehetséges okok nem látásra pl.:
- szervi okok miatt: rövidlátó, színvak (a
férfiaknál 8%, a nőknél 0.5%) vagy egyáltalán nem lát,
- sötét van fényforrás hiányában és nem jut a
szemébe visszavert foton,
- sötét van, mert az adott térben nem létezik
fény vagy nagyon lassan terjed,
- az elbújt/elgurult valami mögé (bújócska);
vagy mint egy rajz a papíron: nem látjuk, ha a papírt behajlítjuk,
- ha minden fény...
- az láthatatlanná/köddé/levegővé vált (esetleg
környezetével azonos lett teste törésmutatója) vagy beleolvadt
környezetébe (álcázás),
- mert nem ott kereste, ahová az bújt, máshová
néz (illuminált ember esete az elvesztett kulccsal: a kandeláber alatt
keresi, mert ott van világos),
- az nagyon kicsi, kisebb a szem
felbontóképességénél; vagy nagyon nagy, de közelről nézed,
- az nagyon gyorsan mozog,
- másra figyel, ezért kérdez,
- ha magasabb dimenziós térbe át tud mozogni (nem
tartós: ahogy tudjuk, 3D fölött az anyag nem stabil – viszont a síkból
kiforgatva egy fotót a kép élét látjuk, de ha meg is emeljük, akkor semmit).
A látásról még EOG, (EEG) alvás és álom.
Vegyük most a hallást. A fül az
az érzékszervünk, amely mindig be van kapcsolva, mint az alvási EEG-görbéken is
látszik, ha alvó ember mellett tapsolunk. Az ember hallhatósági
frekvencia-tartománya 20-20,000 Hz (a legérzékenyebb 1,000-4,000 Hz), ez az
intervallum korral szűkül. A fájdalomküszöb 130 dB hangerősség. Nem hallunk
valamit, ha:
- hangja az
ingerküszöbünk alatt van vagy az általa ütött zaj beleolvad környezete
zajába,
- a dolog csendben
van/mozdulatlan és nem üt zajt,
- esetleg valami
más dolog hangját utánozza.
Szaglás, ízlelés (néhány mg per liter) vagy tapintás (egy felnőtt bőrének
tömege átlagosan 4.1 kg, felszíne kb. 1.8 m2, termikus küszöbérték
az arcon 5 mg, fájdalomküszöbe 45 fok) alapján: szintén érdekesek, de ki lehet
dolgozni.
Biológiai adatok innen: http://faculty.washington.edu/chudler/introb.html
és http://faculty.washington.edu/chudler/facts.html.
Itt mindegyik esetben képességek valamely hiányáról van szó, amiért egy
test helymeghatározása nem lehetséges.
Összességében: mindenható, tehát tudnia kellett a kezdetektől, hogy mi fog
történni legfontosabb teremtményével.
tudás fája, világfa, ég és föld, létra, gerinc, Djed/ded-oszlop, kígyó
kiűzetés.
Giovanni di Paolo: Teremtés és
kiűzetés (1445)
•
Djed –
Ozirisz gerince (Egész pontosan Ozirisz és Széth történetéhez kapcsolódik, az a
kép, amikor a "djed"-et (Ozirisz gerincét, ami a stabilitás és az ég
tartóoszlopának jelképe) átadják Izisznek.), Asclepios-Hermes botja
A felnőtt férfi gerincveleje 45 cm hosszú, a nőké 43 cm. Kb. 1 milliárd
neuront tartalmaz, tömege 35 gramm.
gerinc ideghálózata, gömbantenna (Ogawa, 1964)), Schumann-rezonancia
Ki megy ki? Az igazságos büntetés: ha mindenki egyformán bűnhődik. Erre a
legkézenfekvőbb megoldás, ha a résztvevők egyetlen testbe zárva zuhannak ki az
Édenből. A Teremtő, az ember és a kígyó.
A Genezis meglétének legfontosabb üzenete: a harag elévül, létezhet
visszaút oda.
De hol keressük Édent? Az Édenben játszódik az első könyv három része, és az
arra utal, az Eufrátesz környékén keresgéljünk. De ott nem látunk semmit. Akkor
egy „égi” Eufrátesz lehet, aminek a „földi” valamely vetülete vagy metaforája.
Mit mond erről Tamás apokrif evangéliuma? Érdekes módon sokkal többet, mint
a kanonizált elmondások, bár kicsit még rejtélyesebb módon:
„2 Jézus mondta: Ha azt mondják,
akik előttetek járnak: "íme, a királyság az égben van", akkor a
madarak meg fognak előzni titeket az égben. Ha azt mondják nektek, hogy a
tengerben van, akkor a halak meg fognak előzni titeket. Ám a királyság bennetek
és kívületek van. ... (Lk 17,20-21)”
„49 Jézus mondta: Boldogok (vagytok)
egyedülállók és kiválasztott<ak>, mert meg fogjátok találni a
királyságot, hisz ti abból valók vagytok, (és) ismét oda fogtok menni.”
„50 Jézus mondta: Ha azt mondják
nektek: "Honnan lettetek?", mondjátok azt nekik: "A fényből
jöttünk, onnan, ahol a fény keletkezett, egyedül (önmaga) által, [.....]tt, és
[k]ijelentette magát képükben."
Ha azt mondják nektek: "Ti
vagytok azok)?"*, ezt mondjátok: "Mi az ő fiai vagyunk, és az élő
Atyának vagyunk a választottai."
Ha megkérdeznek titeket: "Mi a
jele atyátoknak, amely bennetek van?", ezt mondjátok nekik: "Mozgás
és megnyugvás.”
„82 Jézus mondta: Aki közel van
hozzám, közel van a tűzhöz; és aki távol van tőlem, távol van a királyságtól.”
És egy igen sejtelmes:
„98 Jézus mondta: Az Atya királysága
hasonlít egy emberhez, aki meg akar ölni egy előkelő embert. Kardot rántott a
saját házában, átszúrta a falat, hogy megtudja, erős lesz-e a keze. Akkor
megölte az előkelőt.”
De hogyan jutunk vissza?
„22 Jézus kisgyerekeket látott, akik
szoptak. (Azt) mondta tanítványainak: Ezek
a kicsinyek, akik szopnak, azokhoz
hasonlatosak, akik bemennek a királyságba.
Mondták neki: Ha mi kicsinyek
vagyunk, be fogunk menni a királyságba?
Jézus mondta nekik:
Ha a kettőt eggyé teszitek, és ha a
belsőt (olyanná) teszitek, mint a külső, és a külsőt, mint a belső, és a
fölsőt, mint az alsó, és hogy a férfit és a nőit ez egyes-egyetlenné fogjátok
tenni, hogy a férfi ne legyen férfi, sem a nő nő; ha szemeket szem helyébe
teszitek, és ha kezet kéz helyébe, és lábat láb helyébe, és képet kép helyébe,
akkor fogtok bemenni [a királyságba]. (Mt 18,3; Mk 10,14)”
Egy soviniszta óhaj:
„114 Simon Péter mondta nekik:
Bárcsak távozna Mária közülünk, mert az asszonyok
nem méltóak az életre!
Jézus mondta: Íme, én biztatni fogom
őt, hogy férfiúvá teszem; hogy ő is élő szellemmé legyen, amely hozzátok,
férfiakhoz hasonlít. Mert minden asszony, aki férfiúvá lesz, be fog menni a
mennyek királyságába. (Jn 4,27)”
(Tm)
Vagy a visszatérés csak idő kérdése?
„113 A tanítványai mondták neki:
Mikor jön el a királyság?
<Mondta:> Nem akkor jön el,
amikor várják. Nem, amikor (azt) mondják: Íme erre, vagy íme ott! De az Atya
királysága a földön terjed ki, és az emberek nem látják azt.
(Lk 17,2-21)” (Tm)
Ha ettől a helymegjelöléstől eltekintünk, azt jelentheti, hogy bárhol is
vagyunk, az belépési pont.
Kívül már:
25. Ádám pedig ismét ismeré az ő
feleségét, és az szűle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott
úgymond, énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain.
26. Séthnek is született fia, és nevezé annak
nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét. (M I,4)
Képére és hasonlatosságára Séth…
„1. Ez az Ádám nemzetségének könyve.
A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt.
2. Férfiúvá és asszonynyá teremté
őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevöket Ádámnak, a mely napon
teremtetének.
3. Élt vala pedig Ádám száz harmincz
esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét
Séthnek.” (M I,5)
Idők: Ádám 930 év (nemz 130), Séth 912 (105), Énos 905 (90), Kénán 910
(70), Mahaláél 895 (65), Járed 962 (62), Énókh (21-24) 365 (65) (22. És járt Énokh az Istennel… 24. És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé.
!nem hala meg!), Methusélah 969 (187), Lámekh 777 (182), Noé 950 (500) (M I, 9)
Herakleitosz egész kis gyűjteményt hagyott hátra rejtélyes gondolataiból az
alvásról…
•
... A többi ember azonban észre sem veszi, amit
ébren tesz, ugyanúgy, ahogy elfelejti, amit alva.
•
Halál mind, amennyit ébren látunk, és mind,
amennyit alva: álom.
•
Az ember az éjben világosságot gyújt magának,
miután a látása kialudt, de él. Érintkezik a halottal alva, miután a látása
kialudt, ébren érintkezik az alvóval.
•
Nem kell alvók módjára tenni és beszélni.
•
(Az alvók) munkálkodnak (és együttműködnek abban, ami a kozmoszban
történik). (MB1S)
•
Az ébren levőknek egy és közös a világuk (az
alvóknak mindegyike pedig) külön (világba lép).
Tibeti mítosz:
„Egykoron... Ugyan ki tudja mikor? Amikor még semmi, de semmi sem létezett,
a Végtelenből megszületett a Két Fény. Az egyik fény fekete volt s hideg.
Külseje, mint a legvadabb démoné, a legerősebb harcosé: éjszín ruhát viselt, s
hozzá sisakot, karja fekete villámkardot tartott. Szíve telve gonoszsággal.
A másik fény ellenben hófehér ruhát öltött, fegyvernek fehér villámokat
kapott. Sugárzónak hívták, és maga volt a jóság. Azután a végtelenből kipattant az Öt Testvér. Az elsőt Anyagnak hívták, a
másodikat Nem-Anyagnak, Forróságnak a harmadikat, Űrnek a negyediket és
Mozgásnak az ötödiket. Az Öt Testvér összeölelkezett, s ahogy egybeforrtak,
létrejött belőlük az óriási Tojás.
Ekkor előlépett Zordsötét, a gonosz. Benyúlt a hatalmas tojásba, és
kirántotta belőle a Nem -Lét Birodalmát. Belefútt Zordsötét e világba, s
megtöltötte azt kórságokkal, betegségekkel, szerencsétlenségekkel, fájdalommal
és mindenféle démonokkal.
Enyém a végtelen! - kiáltotta. -Én uralkodok a mindenség felett!
Sugárzó látta, mit tett fivére, s amit látott, nem volt ínyére való. Nem
hagyhatta, hogy a sötétség és teremtményei uralják a végtelent. Hogy megőrizze
az Örök Egyensúlyt, ő is belenyúlt a tojásba. Belenyúlt, s kihúzta belőle, a
Lét Birodalmát, amelybe egy fúvással beletöltötte az életet, a boldogságot, az
egészséget, a szerencsét és az isteneket. Ezután így szólott:
-
Mostantól a
Végtelen a sötétségé és a világosságé. -Együtt uralkodunk a világon, testvér.”
No comments:
Post a Comment